9.rész

Napok óta rágódok azon, amit tettem Xiaoval, amikor befordultam az egyik utcára és visszanéztem rá… azaz arckifejezés teljesen az elmémbe égett. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy megöleljem, és mondjam neki „Semmi baj” De ez mind csak egy kedves gesztus lenne tőlem. Nem olyan érzelem, mint amit ő táplál! Ah, de mindegy... vannak most fontosabb dolgok is a láthatáron, mint az én magánügyem… Viki és Wei! 

8.rész

"Új cél" 

Ahogy vége az utolsó óránknak összepakolom a dolgaimat és kimegyek a kapuhoz, hogy a lányokat útnak indítsam, ne várjanak rám. Mosolyogva állok a falnak dőlve és várom, hogy kiérjen Wei, de amikor meglátom, hogy nem egyedül van és még csak nem is felém indul…

7.rész

"Minden rendben"

Széles mosollyal a tömegben megyek az orrom után, nem is gondolok arra, hogy bárkivel összefuthatnék. Annyira nézem a fényeket a fákon, hogy megbotlok valamiben, vagyis inkább valakiben. Lenézek, és egy kislány ül a földön. Egy sült hallal a szájában néz fel rám, és elvigyorodik.

6.rész

"Család" 

Az év utolsó sulis reggelem meglepően jól indul, semmi fiú, aki megkeseríthetné. De tényleg, az osztályból öten hiányoztak, és azok mind az Up10-esek, elég gyanús, de az ofő be sem írta őket… Az első óra osztályfőnöki volt, melyet végig hülyült mindenki, aztán mehettünk az ünnepségre, majd haza, ami nekem a lányokkal való közös program. Amit egy jó kis buble teával kezdünk.

5.rész

"Vallomás"

- Te… te meg hogy? Mikor? És miért? – dadogok a fiú felé fordulva.

- Tetszik? – mutat a hajára és szélesen vigyorog. Döbbenetem nem hagy alább, ezt most miért kellett?

4.rész

"Reménytelen"

A reggeli suliba indulásom keresztbe lett húzva, mivel lázasan keltem fel, ráadásul el is aludtam egy órával. Nem is én lennék. Míg az ágyban forgolódom, kettős érzésem van. Egy részben örülök, hogy nem kell a rosszalló tekintetek előtt lennem, de bánom is, mert olyan mintha gyáván megfutamodtam volna a tegnapi incidens után. Teljesen fejemre húzom a takarót és levágok, egy enyhe hisztit alatta, de erőm, nem nagyon van.

3. rész

"Megbocsátás"

Érzem, ahogy engem figyelnek és a hátam mögött sutyorognak. Vagy már annyira beparáztattam magam, hogy képzelem az egészet? Körbenézek a termen és a sejtésem beigazolódik, hirtelen mindenki mást kezd csinálni. Nagyot sóhajtva hajtom fejem a padomra. Meddig fog ez tartani? Ha még igaz lenne ez az egész… azt mondanám, megéri, de így… így az egész egy rosszabb fajta rémálom.