2016. június 5., vasárnap

13.rész


2016.február 12 (péntek)


A napok úgy rohannak, mintha üldözné őket valami. Észbe se kapok és már az utolsó péntek van, Valentin nap előtt. Anya megkért, hogy vásároljak még szombatra a sütihez, így Vikivel szeljük át a supermarket-et az alapanyagokért. 

2016. május 28., szombat

12.rész




- Anya! – hirtelen szólalok fel az asztalnál, anya pedig ijedten néz rám.
- Kislányom?!
- Te adtál régen apának Valentin napra csokit? – tekintetem rá emelem, és kidülledt szemekkel várom a válaszát. 

2016. május 21., szombat

11.rész



2016. február 1.

-Mindjárt itt van Valentin nap, de jó lenne valakinek csokit adni – álmodozik ShiNa. Régen ültünk már így össze ennél az asztalnál. Meg úgy máshol se nagyon találkoztunk. Én Vikivel vagyok sokat, Hime pedig ShiNával. Előbb említett a suli újságot lapozgatja és a süti receptekkel szemezget, igaz pasija nincs akinek adhatna.

2016. május 14., szombat

10.rész



Az iskolai rohanással telnek a napok, Viki és Wei még mindig találkozgatnak, de egyikőjük se mondta ki, hogy járnának. Én itt teszem magam, hogy na, nekik legyen jó, erre alig lépnek valamit, csak találkoznak, de még egy csók se csattan el!

2016. május 6., péntek

9.rész




Napok óta rágódok azon, amit tettem Xiaoval, amikor befordultam az egyik utcára és visszanéztem rá… azaz arckifejezés teljesen az elmémbe égett. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy megöleljem, és mondjam neki „Semmi baj” De ez mind csak egy kedves gesztus lenne tőlem. Nem olyan érzelem, mint amit ő táplál! Ah, de mindegy... vannak most fontosabb dolgok is a láthatáron, mint az én magánügyem… Viki és Wei! 

2016. március 19., szombat

8.rész

"Új cél" 


Ahogy vége az utolsó óránknak összepakolom a dolgaimat és kimegyek a kapuhoz, hogy a lányokat útnak indítsam, ne várjanak rám. Mosolyogva állok a falnak dőlve és várom, hogy kiérjen Wei, de amikor meglátom, hogy nem egyedül van és még csak nem is felém indul…

2016. február 22., hétfő

7.rész

"Minden rendben"


Széles mosollyal a tömegben megyek az orrom után, nem is gondolok arra, hogy bárkivel összefuthatnék. Annyira nézem a fényeket a fákon, hogy megbotlok valamiben, vagyis inkább valakiben. Lenézek, és egy kislány ül a földön. Egy sült hallal a szájában néz fel rám, és elvigyorodik.