1.rész

Mire is vágyik a legtöbb lány? Szerelemre, egy igaz szerelemre. Egy olyan pasira, aki a tenyerén hordozza és mindent megtesz azért, hogy boldog legyen a hölgy. Olyan kár, hogy ritka az ilyen kincs ezen a világon! De vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legédibb sráca a szomszédom. Kim Woo Seok az iskolám egyik nagysztárja. A sulim egy igen furcsa hely, ha fiúkról van szó, hiszen tele van jó pasikkal.

 Van egy csoportjuk az Up10, mint a tíz legmenőbb srác. Az alapító srác, nem épp százas, ha értitek. Ezek a fiúk nem egy korosztály, hanem ahogy az iskolába kerülnek szavazáson vesznek részt s úgy kerülnek be, a lányok döntése alapján. A tavalyi évben volt két váltás, és ebben az évben pedig nem, de olyan szóbeszédek is vannak, hogy véglegesítették az Up10-et. Na, nem mintha nyomon követném…
Kimegyek az erkélyemre, bár legszívesebben azonnal visszafordulnék, hiszen majdnem a mínuszok repkednek kint, de látni akarom a hercegemet! Oldalra pillantok, így egyből Shin ablakára látok, és hol máshol lenne, mint az asztalánál? Ja igen, általában minden Up10-es tagnak van külön neve. Ő a Wooshin-t kapta, amitől még hercegesebbnek tűnik a számomra. Olyan furcsa pletykák terjengnek róla, minthogy ő ördögi és verekedős…de csak rá kell nézni, és csak azt lehetne mondani, hogy ez egy cukorborsó! Felnéz a könyvbújásból és egyből meglát engem. Elmosolyodik és még integet is. Arcom elpirul, de nem bánom, majd a hidegre fogom, ha megkérdezi miért. Mindig olyan kedves velem… Egyszer vele mentem az iskolába, hát egy hónapig olyan pletykák voltak, hogy mi járunk. Ahogy egy filmben lett volna, igazából már egy párt is alkotnánk, de Shin kimagyarázta, hogy csak szomszédok vagyunk, nincs köztünk semmi.
Arcom elkomolyodik, ahogy eszembe jut, amit akkor mondott. Csalódott voltam, hiszen nagyon régóta tetszik nekem, és néha tényleg úgy éreztem, mintha én is tetszenék neki, de akkor tudatosult bennem, hogy ez nem így van.
Kifújok egy nagy levegőt, hogy a párában is meggyönyörködjek, majd ezzel be is megyek a szobámba. A földre ülök, a radiátorhoz bújva.
Ha végig gondolom az óvodás és iskolás éveimet, Shin az akihez mindig is a legjobban vonzódtam. És itt jön a csavar az életemben, hiszen egy visszahúzódó lány vagyok, aki inkább elkerüli a feltűnést, aki mindig utolsónak kullog. Akit mindig utolsónak választanak, mert nem ismernek. Pedig akik igazán ismernek tudják, hogy ennek a gyökeres ellentéte is tudok ám lenni. Igen, változtatnom kellene. Anyáéktól is annyiszor megkaptam már ezt. „Miért nem volt még egyetlen pasid se?” „A nővéred ilyenkor már pasizott!” Más féltené a gyerekét, de ők nem! Minél hamarabb férjhez adnának, hogy ne legyek itt a nyakukon.

*Hétfő reggel*

Rohanva készülök el az iskolába, hiszen szokásomhoz híven elaludtam. Utoljára megnézem magam a tükrömben, megigazítom, a hajam elmosolyodok és rohanok le a bejárati ajtóhoz. Anyáék ilyenkor már rég nincsenek itthon, így én zárom a lakást. Ahogy az utcára lépek, meglátom Shint. Távol van tőlem, így csak biccentek a fejemmel, majd elindulok a saját útvonalamon. Az incidens óta, muszáj voltam egy olyan utat találni, amin ő nem jár. Hiszen reggelente olyan szerencsétlen, mint én és általában mindig összefutunk.

- Vikiii – vidáman integetek barátnőmnek, aki rám vár a háza előtt.

- Szólhattál volna, hogy elaludtál, szétfagyok – mondja felfújt arccal, mire engesztelésül csak átölelem.

- Bocsánatot kérek! – vigyorgok rá.

- Menjünk! – rázza meg a fejét. Tudom, hogy nem haragszik rám, hiszen nem tud! Egy évvel idősebb tőlem, és teljesen véletlenszerűen ismerkedtünk meg a suliban, hála rajzi szenvedélyünknek és a zenei imádatunknak.

A suliban szét vállunk és mindketten megyünk az osztálytermünkbe. Én általában egyedül vagyok itt. Vikinek jó, mert talált egy normális osztálytársat magának, Shina-t. Ebédidőben négyen szoktunk összegyűlni. Viki, Shina, Hime és én. 
Mondtam már, hogy kik az én osztálytársam? Az Up10 fele! Az okos és szép fiú, becses nevén Kogyeol, a karizmatikus fiú Wei, a furcsa kinézetű Bitto, akit a mai napig nem értek hogyan került be az Up10-be… A herceg Wooshin és a mindig üde Sunyoul. Ezen az emberen bánatot ritkán lehet látni. Az osztályterem a szünetekben mindig tele van idegen lányokkal, kivéve akkor, ha a fiúk elmennek a könyvtárba, akkor jó csend van.

A tanórák elkezdődtek és az egész osztály elkezdett punnyadni. Ahogy az mindig lenni szokott, Wei és Bitto a padon feküdnek, a tanár meg rájuk se szól. Mindig kivételezés van. De nem értem miért, hiszen ők is ugyanúgy diákok! Nekik is oda kell figyelni az órákon! Feszülten nézek mindegyiken körbe, mikor tekintetem találkozik a Wooshinéval. Egyből a füzetemre szegezem a figyelmemet. Mi volt ez? Engem nézett végig? Áh, az nem lehet! Felnézek és most már mosolyogva néz. Okey, biztosan hallucinálok! Megrázom a fejem és inkább a tanárt nézem.

Ebédszünetben a megszokott asztalhoz megyek, és szokás szerint én vagyok az első. Az asztalon könyökölve fejem tenyeremben tartva figyelem a diákokat. Szélesen elmosolyodok, mikor meglátom a vattacukrot, aki nem más mint a legfiatalabb Up10 tag. Lee DongYeol, más néven Xiao. Nem szeretem azt a srácot, valamiért mindig úgy éreztem, hogy távol kell magam tartani tőle. Folyton rávan akaszkodva az osztálytársára Hwanhee-re és egyre többet látom Shin közelében is, aminek nagyon nem örülök! Xiao, egy rendetlen, felületes, szórakozás mániás és nagyon nagyra van magával! Azt hittem, hogy miután elvesztett egy fogadást, és ilyen lett a haja letörik kicsit a szarva, de nem! A lányok ugyanúgy oda vannak érte, ha nem jobban! Így cuki, meg úgy cuki, hát nagyon nem!

- Szia Rei! – a lányok zökkentenek vissza a valóságba így végre feloldódik a bennem lévő feszültség.

- Sziasztok, milyen a napotok? – kérdezem vidáman őket.

- Írtunk töriből, és olyan hülyeséget írtam a dolgozatba, hogy a tanár haja égnek fog állni – nevetve meséli Hime. Nem is ő lenne.

- Én pedig mire ideértem már megettem az ebédemet… - sírós fejet vág Shina.

- Én mondtam neked, hogy ne edd meg! – mondja neki Viki.

- Ott van Kuhn – karom fogja meg Hime és automatikusan nézek abba az irányba ahova ő is. A két legidősebb éppen felénk jön, az egyik az alapító, a vastagszájú Jinhoo és a rideg szépfiú, Kuhn, akibe Hime teljesen bele van habarodva. Ők ketten amúgy Viki és Shina osztálytársai. Mindegyikünknek van egy-két nagy szerelmünk. Hisz mégis csak lányok vagyunk és minket is behálóz az Up10 bája. Ugyebár Himének Kuhn tetszik, Vikinek az osztálytársam Wei, bár egyszer mondta, hogy Sunyeol is elkezdte érdekelni, de azt nem igazán tudom komolyan venni. Shinának szintén az osztálytársam tetszik Kogyeol, és régen még Xiao is vonzotta, de amikor megtudta hány éves, azt mondta, nincs azaz isten!
Így is nagy trauma Vikinek is meg Shinának is, hogy náluk fiatalabbak tetszenek nekik. Én szerencsés és balszerencsés is vagyok Shinnel kapcsolatban. Néha átkozom, néha pedig áldom azt hogy az osztálytársam. Oh, bár ne látnám, hogy mennyi lány veszi sokszor őt is körül.

- Képzeljétek, harmadik óra után megint jött egy lány, aki nyíltan szerelmet vallott Kuhnnak! – meséli Shina. – Nagyon durva volt, mert azt mondta, hogy már foglalt ezért nem fogadhatja el a lány érzéseit! – ebben a pillanatban mind a legkisebbre néztünk.

- Foglalt? – elkerekedett szemekkel nézi Shinat. A lány összehúzott szájal, bólogat. Hime szemeiben látni lehet, ahogy a szíve kezd darabokra törni, ezért megszorítom a kezét, ahogy megfogom.

- Nyugi, biztosan csak mondott már valamit, mert elege van a folytonos kispicsákból! Vagy lehet, hogy beléd szerelmes és rád vár – kacsintok.

- Na persze – mondja unott hangnemben, de azért belegondol abba, amit mondtam és elpirul.

Percek alatt feltudtuk Himát vidítani a mérhetetlen hülyeségeinkkel, bár tudom, mit érezhet, ráadásul én hetente látom, hogy valaki szerelmet vall Shinnek, és a teremből se tudok kimenni, csak ha elmegyek előtte, arra pedig nincs szükségem, hogy testközelből halljam hogyan utasít vissza egy lányt.

Mikor a jelzőcsengőt halljuk, mindannyian elindulunk a termünk felé. Sajnos Shinaék terme teljesen ellentétes irányba van mint a mieink, így tőlük már az ebédlőben elválunk. Himével pedig végig bolondozzuk az utat.

- Hime! Milyen óránk lesz a következő? – szólítja valaki a lányt. Oldalra fordulunk, és a két osztálytársa Hwanhee meg Xiao néz minket kerek szemekkel. Hime elgondolkodik és utána mondja nekik, hogy két irodalom, a fiúk teljesen lehangolódnak majd szájukat húzva előznek meg minket a terem felé.

- Ez a Hwanhee nem is néz ki rosszul – motyogom az orrom alatt.

- Úristen! Eddig nem tetszett neked? – pislog rám nagyokat.

- Hát… nem igazán – rántom meg a vállamat. – Tudod nagyon jól, hogy ki tetszik nekem – ujjaimmal játszok zavaromban.

- De hát vele nem haladsz sehova, mégis az osztálytársad… - próbálja finoman kimondani, hogy nem is érdeklem Shint, miért reménykedem? Csak sóhajtok és lehajtom a fejemet. Mióta ő az osztálytársam más fiút észre se veszek magam körül.

***

A tanórák végeztével a főbejárathoz megyek, hogy ott várjam meg a lányokat, amire nem számítok, hogy valaki megszólít.

- Szia, Reitának hívnak, igaz? – fél mosollyal, kicsit behajolva áll meg mellettem az Up10 Hwanhee-ja. Egy hang se jön ki a számon, így csak bólogatással jelzek neki. Miért most jött ide hozzám? Vajon mit akarhat?