2.rész

"Még beszélünk? "

- Azt üzeni Hime, hogy nem tud majd jönni, mert szakköre van – mondja és leesik a tantusz. Pedig már elkezdtem reménykedni, hogy magától szólított meg.

- Köszönöm, hogy átadtad az üzenetet! – mosolyt erőltetek magamra és lehajtom a fejem.

- Gyere már Hwan! – mély hang szólítja a fiút. Felkapom a fejem, de ő már elindult. Csak pár pillanat telik el és hirtelen megfordul.

- Remélem lesz még alkalmunk beszélgetni! – mosolyától hatalmasat dobban a szívem, és hogy beszélni akar még velem… Csak egy a bökkenő… Már megint egy tőlem fiatalabb srácnak jövök be? Ezt nem akarom! Fejem csóválva nézek végig a tíz fiún és tekintetem találkozik a Wooshinéval. Meglepődök, mert valami nagyon furcsa kisugárzása van, amit még sose tapasztaltam tőle.
Ahogy megérkezik a két vénasszony, leadom nekik a drótot Himéről, majd úgy döntünk, mind haza megyünk, nekem holnap külön sulis programom lesz így még arra is készülnöm kell.

***

Ez az egy jó van az iskolai kirándulásainkban, hogy nem kell korán kelni.

- Az este sok eső esett, minden tiszta sár lesz. Nem mondanak esőt, de azért vigyél magaddal esőkabátot is. Kaját pakolták el igaz? Istenem, hogy lehet a hét közepére beterveznie annak az iskolának egy kirándulást?! Ráadásul nem vagytok már óvodások, hogy az állatkertbe menjetek! Ha tudom, hogy ilyen hülyeségeket fognak kitalálni nem iratlak ide be… - anya mérgelődése teljesen megszokott a számomra. Általában napi szinten hallom, hogy min akad ki. Egy fokig bánom, hogy nem rá ütöttem ebben, de áldom is. – Nem foglak kivinni, tehát jobb, ha indulsz.

- Tudom – felelem és már a hátamra is kapom a táskámat. – Majd jövök!

- De egyből gyere haza, mert még itthon is kell majd segítened, ha már tegnap nem csináltál semmit! – mérgelődik, holott ő se csinál semmit. Fejcsóválva hagyom el a lakást és fordulok menet irányba az utcán. – Szia – köszönök a fiúnak, aki a kerítésüknek van dőlve. Mosolyog és megvárja, míg mellé érek s el is indul. Nem tudom miért ilyen titokzatos ilyenkor. – Remélem, hogy nem fog esni az eső, bár hoztam esőkabátot – mondom ezt végig vidáman.

- Nem mondták reggel a tévében – hallom a hangját. Szóval ő az a típus lenne, aki reggelente megnézi miket mondanak és úgy készül? Ez vicces.

- Nem mindig lehet bízni az időjósokban. Múlthéten havat mondtak, még sem esett – rántom meg a vállamat. Olyan jó érzés, hogy tudok vele természetesen is beszélgetni.

Egy hosszabb csend után Wooshin újra hallatja a hangját, amit annyira imádok. – Tegnap suli után mit beszéltetek Hwanhee-al? – Meglepetten nézek rá, és egy pillanatra meg is állok.

- Csak átadott egy üzenetet - szívem egyre gyorsabban ver. Lehet tényleg a féltékenység sugárzott akkor a szemében? Lehet igaz az, amit Shina írt nekem tegnap este; A pasiknak mindig az kell, amit már nem kaphatnak meg.

***

Ahogy az egész osztály megérkezik, a tanárok gyorsan elmondják mi lesz a feladatunk.

- Kettes csapatokat alkossatok, remélem mindenki hozott magával mappát. Azt szeretnénk, hogy csináljatok vázlatokat is. Mivel a legtöbben rajz szakra akartok majd tovább menni, itt az alkalom, hogy jobban megfigyeljétek az állatokat. Mindent tanulmányozzatok, fényképezzetek és órai keretben is lehet majd csinálni a rajzokat.

- Innen már nem kell ugye a suliba mennünk? – kérdezi az egyik osztálytársam.

- Természetesen nem – neveti el magát a tanár.

- Zsír! – adja ki az örömét.

Minden szép és jó, de ki lesz a párom? Pásztázok a szememmel, de már mindenki rendeződött valakivel. Nagyot sóhajtok, elkönyvelve magamban, hogy egyedül maradok.

- Leszel velem? – pupilláim kitágulnak és megpördülök a tengelyem körül.

- Nagyon szívesen!  - válaszolok boldogan Wooshinnek. Amikor azt hiszi az ember, hogy ez lesz az egyik legrosszabb napja, jön egy herceg és megcáfolja azt. Ahw, olyan romantikus az egész szituáció!

- Na merre induljunk? – zökkent ki az álmodozásomból Shin.

- Arra, amerre nincsenek a többiek – bukik ki a számon. – Na, nem azért, hogy csak ketten legyünk, hanem hogy ne pletykáljanak megint! – hadarom el, ahogy próbálom menteni a helyzetemet. – Bár lehet, az még furcsább lenne – rázom meg a fejem és elindulok az osztály után.

- Erre – mondja, ahogy megfogja a kezem és ellenkező irányba húz. Hamar elenged és pirult arccal követem a fiút. A mosoly se tűnik el arcomról, de hát ki tudná, ha a hercegével lenne kettesben?! Szemem sarkából meglátom a fehér tigriseket. Elvesztem az eszem, és mint egy hat éves kisgyerek rohanok oda a ketrechez.

- Milyen szép macskák! – csillogó szemekkel fordulok Shin felé, mikor beér mellém. – Van kedvenc állatod? – megragadom az alkalmat, hogy kérdezzek.

- Minden állatot szeretek!  - feleli. Hunyorogva nézem, ravasz válasza után majd vissza a cicákhoz! Nincs sok különbség. Wooshin is egy aranyos kismacska. Előveszem a mappámat és csinálok néhány vázlatot a fiú pedig telefonjával készít pár képet.

- Menjünk be az Ócenáriumba? – mutat az épület felé. Válaszképpen csak bólogatok. Olyan… mintha egy randin lennénk. Lehet, nem kellene ennyire élveznem a társaságát, de annyira szerencsésnek érzem magam. Hatalmas akváriumok vesznek minket körbe szebbnél szebb halakkal.

- Cápák is vannak!  - szinte rátapadok az üvegre, ahogy csodálom őket. Gyerekes vagy Rei… le kéne állnod! – Aszta! – átfutok a másik oldalra ahol a rája úszik felfelé az üvegen. Annyi a látványosság, hogy azt se tudom, melyiket nézzem és a kapkodásomnak köszönhetően saját lábamban esek majdnem orra, de Shin elkap. – Ne haragudj – állok fel rendesen és fülcimpámhoz kapok zavaromban. – Csak olyan jó itt. Anyáék sose érnek rá, hogy ide eljöhessünk. Talán… nyolc évesen voltam itt utoljára – sóhajtok egy nagyot.

- Nem gond – kezét a fejemre helyezi, és kicsit megborzolja a hajam. – Nyugodtan engedd el magad! – úgy néz rám, mint egy kiskutyára.

- Shin, én…

- Na, ti is inkább a benti meleget választottátok? – mindketten a hang irányába sasolunk, ahonnan Sunyoul és Wei közelednek. A velem szemben lévő fiú elveszi a kezét és zsebre is helyezi. Elszégyellem magam és egy lépést hátrálok.

- Igen, a melegben kellemesebb – magyarázza nekik. Egyáltalán nem zavartatja magát, hogy mondani akartam valamit... Vagy lehet nem is akarja hallani. Hisz jó párszor a tudomásomra adta, hogy nem érez irántam semmit. Legalábbis tettei erre utalnak.

- Menjünk innentől együtt – veti fel az ötletet Wei. Szúrósan nézek rá, majd mikor meglát, átváltok normálisba. Egy szó nélkül megyek tovább.

Legrosszabb elszólásom az évben, hogy azt hittem ez olyan lesz, mint egy randi. Szeretnék egyszer majd tényleg randizni valakivel. Mint a filmekben. Olyan rossz, hogy nem a való életre alapozok! Fényképező hang csapja meg a fülem. Oldalról Wei készített egy képet telefonjával.

- Mi az? - észreveszi, hogy nézem.

- Hm? Semmi - mosolyogva rázom meg a fejem. Megrántja a vállát majd halad tovább. Ki érti ezeket a fiúkat?

Egy órakkor a legtöbben feladjuk és a bejárat előtt gyülekezünk, egy tanárra várva. Negyedóra elteltével az osztályfőnökünk meg is jelenik és távozni enged minket, egyedül indulok el, de társasággal érek haza.

- Majd még beszélünk – mosolyogva várja meg a kapunk előtt, míg bemegyek. Bólintok. Jó, ha egy félévben egyszer beszélek vele hosszasan. Most várhatok megint egy félévet, hogy kérdezgethessem. 

Olyan lassan megyek fel a szobámba, hogy még egy lajhár is leelőzne. Ahogy bedobom magam az ágyba, minden állatkertben készült képet elküldök Vikinek és felfedezek egy olyan képet is, ahol Shin pont rám néz. Fogalmam sincs hogyan készíthettem ezt a képet, de nagyon jól néz ki!

***

- Reita! – megszeppenve nézek a barátnőimre, akik szó szerint nekem rontanak a szünetben. – Gyere ki! – karon fognak és pillanatok alatt teleportálnak ki engem a folyosóra, majd a női mosdóba. – Láttad ezt?! – Hime a képembe nyomja a telefonját.

- Mi ez? – próbálok fókuszálni, és fejemmel hátrébb húzódni.

- Ez egy kép rólad és WooShinről! – mondják egyszerre.

- Mi?! – kapom ki a kezéből. A tegnapi Ócenáriumban készült a kép, amikor kezét pont a fejemre tette. – Ezt mikor, és hogy?!

- Egyik osztálytársad készítette, és van egy olyan sejtésünk, hogy hamarosan használni is fogja… - mondja gyanúsan Shi-Na.

- Mégis miért? – fal fehérré válik az arcom.

- Na vajon? – felvont szemöldökkel kérdezi. Gyengén, de megcsóválom a fejem. – Ahj… hányszor keveredtél már Shin miatt rossz dolgokba? Tudod nagyon jól, hogy milyen megszállott WooShin fanok vannak… Bármit megtennének, hogy elűzzenek mellőle, és ha ahhoz az kell, hogy az idegeidet felőröljék, akkor azt fogják megtenni!

***

Rettegve mentem minden nap iskolába. Vikiék eléggé elültették fülemben a bogarat. Nem tudtam, hogy a nagy társaságban jobb lenni, vagy a kicsiben. Mindenkire rosszalló tekintettel néztem. Wooshinnek pedig még köszönni se köszönök. Azt hinné az ember, hogy ez elég nekik… de lássunk csodát nem. Azt az utálatos közösségi oldalt vetették be a kezdetnek. Feltették a képet, egy elég érdekes szöveggel.

„Wooshinnek barátnője van? Sokszor láttuk már őket együtt, minden nap találkoznak titokban. Múltkor pedig személyesen láttam, ahogy kézen fogva sétáltak és úgy viselkedtek, mint a szerelmes párok. Csak ezt a képet tudtam készíteni…”

Az élet is lepergett előttem. Szerencsére nem látszik az én arcom, de a gombóc egyre nagyon lesz a torkomban.
Nem tudom elképzelni mit fogok kapni, ha mindez kiderül…
Legmocskosabb dolog, ha kiszíneznek egy történetet!