9.rész

Napok óta rágódok azon, amit tettem Xiaoval, amikor befordultam az egyik utcára és visszanéztem rá… azaz arckifejezés teljesen az elmémbe égett. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy megöleljem, és mondjam neki „Semmi baj” De ez mind csak egy kedves gesztus lenne tőlem. Nem olyan érzelem, mint amit ő táplál! Ah, de mindegy... vannak most fontosabb dolgok is a láthatáron, mint az én magánügyem… Viki és Wei! 

Hol lehetnek? Már régen itt kellene lenniük a mozinál! Egy fatörzs mögül kukkolok ki, és figyelem a járókelőket. Miután elmondta Wei, hogy szeretne egy randit barátnőmmel, én egyből tudtam, hogy mi lehetne a jó hely. Legalábbis ezzel Vikinél még nagyobbat dobna az esélyén. Igaz mind a ketten kölcsönösen éreznek egymás iránt, de ez lényegtelen, nem kell mindenről mindenkinek tudnia!

- Oh! Ott van Viki – suttogom és jobban a fa törzse mögé rejtőzöm. Remélem nem fognak észrevenni, és bízom benne, hogy egymásra találnak, ha már csak két méter van köztük. Nagyra nyílnak szemeim, ahogy látom, hogy Wei átöleli barátnőm. Nem túl gyors ez?!
- Te meg mit bujkálsz itt? – egy ismerősen csengő mély hang szól mögülem. Lefagyok és robotszerűen fordulok meg. Nagyot nyelek, ahogy meglátom Kuhn méregető szemeit. Fejem felett elnéz a pár felé, majd vissza rám. – Csak nem keresztbe akarsz nekik tenni? – vonja fel a szemöldökét.

- Dehogyis! – vágom rá. – Én hoztam nekik össze ezt a randit, s csak kíváncsi vagyok hogyan alakul – motyogom a végét és lábammal a földet rugdosom zavaromban.

- Ááh, már azt hittem neked is bejön Wei.

- Pfuj, nem – fintorodok el.

- Igaz, igaz neked Wooshin az igazi – megpaskolja a vállam. – Hoppá, elvesztetted őket! – biccent a fejével.

- Mi?! – megpördülök és keresem Vikiéket, de nem látom egyiket se. – Ahj már! – megindulnék, hogy én is beüljek a moziba de Kuhn visszatart.

- Hova ilyen sietősen? Csak nem melléjük akarsz ülni?

- Nem… csak… mögéjük? – bizonytalan mosolyt mutatok.

- Te nem vagy normális… elég, ha visszajössz a film végére – ráncolja homlokát

- De.. ha közben történik valami és hamarabb távoznak?! – pislogok sűrűn. Kuhn csak csóválja a fejét.

- Menjünk a mozi kijáratához, várok veled – megragadja a karomat és elkezd maga után húzni. Fejemben felvillan a lámpa, lehet kérdezgetnem kéne, Himéről mit gondol, vagy hogy van-e valaki aki tetszik neki. Ha már Vikit és Weit összehozom, itt az alkalom, hogy Himének is szerezzek pasit…

Egy padon ülünk, ahonnan pont rálátunk a kijáratra. Kuhn folyamatosan a telefonját nyomkodja, egyszer kétszer megpróbáltam meglesni mit csinál, de visszafogtam magam… meg nem is tudtam volna, annyira elfordítja.

Nagyot sóhajtok, mire kérdőn néz rám, elmosolyodom, erre elfordul.
- Te… Kedvelsz valakit? – hadarom el, remélem értette.

- Kellene? – visszakérdez.

- Hát én nem tudom…Igen? – nevetését hallatja.

- Talán - megrántja a vállát. Összehúzom szemeimet a csodálatos egyszavas válaszokra. Nyugi Heejin, csak higgadtan.

- Ha nem baj ezt egy igennek veszem.
- Felőlem – ismét csak a vállát rántja.
- Nem vagy egy bőbeszédű…
- De – rám néz. A levegő is bennem szorul. – Csak jó téma kell és minden megoldható – elmosolyodik és visszabújik a telefonjába.

Inkább ráhagyom ezt a dolgot, hiszen mit tudjam én, hogy mik érdeklik őt.. Ha itt lenne Hime vele biztosan ellennének. Félóra csendben lét közben már én is előkapom a telefonomat és sokszor lopva pillantok a kijárat felé, hogy jön e valaki. De semmi! Kihalt az egész terület még járókelők is alig vannak.. Mi van ma? Mindenki otthon henyél? Pedig télhez képest egész jó az idő… Hm, anyunak mondani kéne, hogy valamelyik nap felajánlották nekem, hogy adnak kismacskát. Vajon beleegyeznének? Régen mindig szerettem volna egy benti cicát. Mikor nagyon kicsi voltam volt egy, de ő kiment az útra és elütötte egy autó. Akkor még nem tudtam mit is jelent elveszteni valakit.

-Milyen hosszú ez a film? – mormog mellettem Kuhn.

- Te még itt vagy? – pillantok oldalra unottan. Olyan mintha itt se lenne, mint egy szellem. Mit eszik rajta Hime? Hm, Himének is mondani kellene, hogy van kismacska lehetőség, ő is szereti a cicákat.

- Nem sokáig leszek itt – mondja és körbe néz, majd int valakinek. Elnézek abba az irányba és meglátom Hwanhee. Egyből kivirulok és fülig érő vigyorral nézek fel rá, mikor elénk ér.

- Sziasztok!

- De jó hogy jössz! Nekem mennem kell… Hwan figyelj arra, hogy ne menjen be a mozi épületébe, és ne kövesse Weit meg a csajt! – adja ki az utasítást a fiúnak és a helyére ülteti. – Legyetek jók! Pá! – ezzel el is húzza a csíkot. Mindketten sűrűket pislogunk utána, s nem értjük a helyzetet.

- Kivel van Wei? – kérdezi tőlem Hwan. Ránézek és egyből elvigyorodok.

- Barátnőmmel, Vikivel randiznak, höhö – büszkén kihúzom magam.

- Te hoztad nekik össze? – ujjával rám mutat. Bólogatok. – Áh, értem már hogy miért volt ennyire kivirulva Wei az utóbbi napokban.

- Wow, akkor tényleg komolyan gondolhatja… eddig nem nagyon hittem el – tátom el a számat, majd az órámra pillantok. – Lassan már egy teljes óra eltelt. –Felnézek az ajtóra. – Be kéne menni…

- Á-á , szó sem lehet róla – alkarom megfogja, hogy még véletlenül se induljak el. Plusz a sötétben se találnád meg őket – hozza fel az érveket. – Jun jó srác nem kell féltened a barátnődet…
Lehet nem is Vikit féltem, hanem a srácot, most nem beszél, de ha kijönnek, hajjajj miket fog vajon rázúdítani.

- Amúgy… Hogy- hogy Kuhnnal voltál?
- Elkapott miközben a fa mögül figyeltem a párt – mondom a fára mutatok, majd a mozira és a padra. – Leültünk ide, mert nem engedett be, s azt mondta itt várjam meg őket – meghúzom a vállam. – Valamint ez fiú egyáltalán nem jó társaság! Itt ültünk síri csendben! Az elején kérdezgettem tőle, de folyamatosan egyszavas válaszokat adott, azokból meg köszönöm nem kérek! – fújtatok.

- Hahaha, nyugi – megsimítja a hátamat, ezzel teljesen magára vonja a figyelmem és elmosolyodok, s pillanatok alatt nyugszom meg.

- De veletek is ilyen? Vagy nem bír engem?

- Ha nem bírna téged, nem maradt volna itt veled, inkább az, hogy lány közelben zavarba jön. Főleg hogy ha nem is ismeri az illetőt. – kényelmesen hátradől a padon. – Tényleg ne vedd magadra, lehet a következő találkozásotokkor, már eltudtok, majd beszélgetni – bíztat.

- Jó lenne – bólogatok. – Wow! Máris röpül az idő! Itt vagy és eltelt 10 perc. De hogy kerültél ide?

- Csak véletlenül erre jártam – felhúzza a vállát, szemeit nagyra nyitva és elmosolyodva válik újra természetessé. Olyan jó, hogy összebarátkoztam vele.

Csak repült az idő, ahogy beszélgettünk, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy az emberek, mint a csorda jönnek ki a mozi kijáratán.
A párunk elindult a parkba, mi pedig követtük őket. Mikor már megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben nagy nehezen arra is rávettem magam, hogy hazainduljak. Viszont Hwan megfogta a kezem így muszáj voltam vele tartani.

Egy hatalmas épületbe mentünk be. Pucc mindenhol, és mindenkin.
- Hova megyünk? – kérdezem szorosan a sarkában loholva.
- A második kedvenc helyemre a városban – kacsint. Beszállunk az egyik liftbe, és a fiú megnyomja a legfelső emelet gombját.
- Oooh, csak nem a tetőre megyünk? – játékosan vállammal megbököm.
- De! – mondja, eközben összevigyorgunk.
- Majd... beszélhetünk egy kicsit kényes témáról? – nyelek egy nagyot s a padlót kezdem el fixírozni.
- Terhes vagy? – Ránézek, mint aki szellemet lát. – Nyugi, nyugi csak vicceltem! De ugye nem?! – még rémültebb fejjel nézek rá. – Jó, jó szóval nem! Huh! – mellkasához kapja a kezét. – Egyébként persze, nyugodtan mond.

-Majd később – legyintek. – De amúgy mi idejöhetünk?

- Igen, ez a nagybátyám szállodája, így saját bejárásom van! Ha kell szállás nyugodtan szólj, elintézem hogy olcsón jöjjetek! – megsimogatja a fejem.

- Rendben, észben tartom! Uh, már csak öt emelet! – pattogok.

Ahogy kinyílik az ajtó, már csak pár lépcsőfok és kint vagyunk a tetőn. Itt sokkal hidegebb van, mint lent volt, de a látvány feledteti!

Miután megcsodáltam a városi kilátást, megkomolyodok s a betonfalra támaszkodva sóhajtok egyet.
- Na, mondjad mi bánt…
- Xiao... Amikor ott voltunk a kávézótokban Weivel, s mikor elmentem, Xiao utánam jött.
- Tudom – mondja, de most az ő hangja is máshogy cseng.
- Szerintem akkor nagyon megbántottam. Amikor visszanéztem rá, olyan volt, mint aki mindjárt sír. De ugye ő nem az a fajta? – aggódva tekintek a fiúra. – Nem akartam megbántani, azóta is ezen rágódok. Szeretném vele megbeszélni a helyzetet, de ha felkeresném, félek újra reményt táplálnék benne. Ti jó barátok vagytok…- elakad a szavam.
- Magyarázzam el neki a helyzetet? – egy kis hallgatás után folytatta Hwan. Nem reagálok semmit. Ezt akartam mondani? Átakarom másra hárítani? Mélylevegőt veszek.
- Csak segíts, hogyan tudnám vele megbeszélni – reménykedve nézek íriszeibe.
- Rendben, akkor majd gondolkozok ezen – ismét végig simít a karomon, ma már oly sokszor.

BONUS:

*Kuhn szemszög*

Az oké, hogy most elkezdtem bébiszittereset játszani, de ez a helyzet elég kínos! Nem is ismerem a csajt, hogy a suliba láttam futólag. Inkább hagynom kellett volna hogy bemenjen utánuk a moziba. Legközelebb esküszöm előre gondolkodom ,de most ideje ideteremteni valakit. Három embert tudok, akihez közel áll ez a lány. Shint egyből kilőhetem, mert elutazott családjával a nagymamájukhoz. Xiao már napokóta depizik.. De azért ráírok, hogy nem-e jön el moziba. Meglátjuk mit reagál.

Kuhn: Szeva, nem akarsz kimozdulni és moziba menni?
Xiao: Kösz de nem
Kuhn: Még mindig depizel? Gyere szedjünk fel néhány csajt!
Xiao: Kihagyom, bocs

Na ez kilőve, teljes csődtömeg! Nagyon remélem, hogy Hee sokkal értelmesebb lesz.

Kuhn: Szeva, nem akarsz moziba menni?
Hwan: Mi jót adnak?:D (Ez az!)
Kuhn: Nem tudom, de biztos jókat, hiszen tök sokan mondták, hogy menni fognak. Plusz Wei is ott van! (tartsuk fent az álcát, hogy velem lesz, de én még nem vagyok itt)
Hwan: Rendben, meggyőztél, mennyi idő míg oda érsz?
Kuhn: Közelben vagyok, egy tíz perc és ott leszek! Te is siess!:D
Hwan: Oké, akkor ott!

Ez az! Akkor már csak pár percet kell várnom, még jó, hogy ő közel lakik.