13.rész

2016.február 12 (péntek)

A napok úgy rohannak, mintha üldözné őket valami. Észbe se kapok és már az utolsó péntek van, Valentin nap előtt. Anya megkért, hogy vásároljak még szombatra a sütihez, így Vikivel szeljük át a supermarket-et az alapanyagokért. 

- Viki, még mindig nem akarod elmondani, hogy kinek akarsz sütit csinálni? – szólítom barátnőmet, aki elbambult a polcok figyelésében.
- Hát Sunyoulnak – csúszik a száján. Szemeim hatalmasra nyílnak. Szája elé kapja kezeit és rémülten néz rám. – Úgy értem…
- Ezt nem lehet máshogy érteni – lassan rázom a fejem. – De mégis mikor? Vagy hogyan? Várjál. Egyáltalán mi történt?
Mindenfelé néz, csak a szemembe nem. – Hát igazából nem történt semmi. A suliban mindig rám mosolyog ha összefutunk a folyosón… és tudod, hogy amúgy is tetszett egy kicsit. –testét ringatva mondja. Zavarban van, és nem csodálom. Sunyoul tényleg egy igen helyes fiú, de amikor megszólal, hát szerintem azzal a hanggal ábrándulnak ki a lányok belőle. Ha kiábrándulnak. Én biztos kiábrándulnék.
- Szerintem összeillettek vele- mondom tovább tolva a bevásárlókocsit. – Jól mutatnátok egymás mellett. Támogatom az összejövetelt – bólogatok.
- Hé! Azért ennyire ne rohanj már előre! – utal az előző mondatra. – Örülök, ha elfogadja majd a csokimat!
- Személyesen akarod odaadni? – meglepődök. Én nem tudom még hogyan fogom átadni Wooshinnek. Emiatt nagyon félek.
- Lehetséges, csak még azt nem tudom, hogyan kéne, és mikor. Mert ugye vasárnapra esik és már ma is annyian adtak a fiúknak csokikat. Lehet hétfőn már nem is fogja elfogadni. Lehet postán kéne feladni! – villan be neki az ötlet. Tőlem csak egy fejcsóvát kap, hogy nem! – Vagy… Ah nem tudom, lehet inkább nem is adok!
- Ha én adok, te is adsz! – vágom rá egyből.
- Jól van – csücsörít a szájával feladva minden harc nélkül ezt a témát.

Hazaérve anya már izgatottan várt minket.
- Remek hírem van lányok! – tapsikolva jön elénk, majd segít bevinni a szatyrokat a konyhába, ami egyébként csak két darab, de had vigye. – Gyertek, gyertek! – sürget bennünket. – Hime a suli után nem tudott titeket elérni, ezért ide telefonált és mondta, hogy van két hely egy csoportos randira, valentin napra. Igent mondtam, hogy elmentek. Nem kell megköszönnötök! – anya most igazán büszke magára holott semmi oka rá. Mindketten unottan nézünk felé, majd egyszerre mondjuk: „Nincs azaz Isten!”
- De miért?! Ahj lányok! Nem lenne jó nektek is a kikapcsolódás.
- Mi tökéletesen kitudunk kapcsolni. Például ott lesz a holnapi sütögetés! – felelem. Miért kell mindig megnehezítenie a dolgokat?
- De azt mondta, hogy helyes fiúk lesznek.
- Ezek a csoportos randik mindig gyanúsak. Anyaa! – hisztizek és toporgok előtte.
- De biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok megbánni! Kérlek menjetek el és érezzétek jól magatokat! – megfogja a kezemet. – Na? Rendben? A kedvemért!
- Még megbeszéljük… - megrántom a vállamat, elhúzom a kezem és megfogom a Vikiét, hogy magam után tudjam húzni a szobámba. –Ezt nem hiszem el. Már megint kitalálja itt a hülyeséget.
- Végül is nem ő volt hanem Hime – mondja Viki vállát megrántva.
- Jó hogy mondod! Fel is hívom! – táskámból kikeresem a telefonom és egyből felteszem töltőre, mivel ezért nem ért el engem,mert teljesen lemerült.
- Lehet elkellene mennünk, mindig kiakartam próbálni egy ilyet, és lehet kisül valami jó belőle, és normális fiúkkal fogunk megismerkedni – érvel barátnőm és még lehet igaza is van.
A telefon elkezd kicsöngeni, s várom hogy a lány felvegye. Csak második hívásomnál fogadja a vonalat.
- Szia! Megakarod köszönni, hogy jöhetsz a csoportos randira? – vidáman szól a hangja.
- Nem. Kérdőre akarlak vonni, hogy miért pont mi?
- Csak úgy… A mi sulinkból jönnek a fiúk és arra gondoltam, lehet ..lehet Ők fognak jönni, vagy csak közülük páran – motyogja a végét. Elmerengek azon, hogy kikre is gondol majd leesik. Beharapom a szám és a mellettem lévő lányra nézek.
- Hát legyen, egy próbát megér… - Viki vigyorogva bíztat, pedig ő még nem tudja miért mentem bele. Hátha olyanok fognak eljönni, akik pont kapóra jönnek nekünk! Ha meg nem, nem kell senkivel sem tartani a kapcsolatot!
- Szuper!  Vasárnap este hat a Boboseu-ben.

***

A szombati napon elkészített sütiket – természetesen mini dobozban tárolva - szorongatva sétálunk fel a városba a megbeszélt helyre ahol a csoportos randi esedékes. Már a bejáratnál vagyunk mikor Viki megszólal.
- Rakjuk el a dobozokat, a végén csak kérdezősködni fognak.
- Oh, rendben. – Az én táskám nagyobb így az enyémbe kerültek bele. – Megfogjuk találni a lányokat?
- Azt írta még tegnap este Hime, hogy a harmadik szobában lesznek – megrántja a vállát.

Bementünk és ahogy haladunk el a hangszigetelt szobák mellett úgy nézünk be mindegyik kisablakán, és tényleg a harmadik szobánál találjuk meg barátnőnket. Mély levegőt veszünk és belépünk a helységbe. Minden szem ránk szegül az újakra.
- Sziasztok! – intek kezemmel és odatopogunk Hime mellé. Három fiú van itt és még két igen ismerős lány a számomra, így tényleg biztos, hogy a mi sulinkba járnak.
- Heejin, Viki ők itt Jimin, Sehun és Kai – mutatja be a fiúkat. – Ők pedig Yeon és Hana.
Szúrós tekintettel nézek rájuk, ahogy eszembe jut mit tettek velem. Már csak a harmadik tyúk hiányzik.
- Oh, megjött a másik két-Nocsak kivel találkozunk itt – meglepődik, ahogy rám néz. Legszívesebben felképelném, de én nem vagyok olyan, mint ő.
- Jó újra látni titeket. – mosolygok ahelyett, hogy megsértődnék és elfutnék. Figyelmen kívül hagy és a másik kettő mellé megy illegetve magát a fiúknak. – Nem sokszor látlak titeket az iskolában. – mondom a fiúknak.
- Magántanulók vagyunk így havonta egyszer megyünk be, azt is estefelé. – mondja Kai.
- A múltkor láttalak téged a suliban, igaz te nem vettél észre, mert elvoltál foglalva egy kisfiúval – mondja Sehun, de már a hangneme is irritál.
- Ennyien leszünk? Vagy várunk még valakiket?
- Úgy tudom még fognak jönni – mondja Hime és az órájára néz. – Hatig még van tíz perc.
- Attól mi még nyugodtan beszélgethetünk. – Nem jössz közelebb Heeji?
- Heejin!  - javítom ki idegesen a Sehunt.
- Oh bocsi, bocsi nem tökéletes a névmemóriám.
Megforgatom a szemeimet. Én nem akarok közelebb kerülni hozzá. Yeon és Negumi rácuppantak Kaira és Jiminre, Hanán pedig látszik, hogy Sehunra akar nyomulni, de az idióta minket szapul.
- Huh, nem késtünk! – csapódik ki az ajtó s egy vigyorgó Hwant, egy komoly arcú Shint és egy meglepődött arcú Sunyoult látunk meg.
- Hwanhee~! – csillannak fel a szemeim és karjaimat kitárom.
- Rei~! – utánoz és hozzám siet, hogy megöleljen. Máris jobb a kedvem, nem gondoltam volna, hogy Hwanie is fog jönni. Wooseok méregetve néz minket és szembe leül az idegesítő fiú mellé. Sun pedig Viki mellé. Adj bele mindent Ao Viki! 
- Na akkor hivatalosan is randi! – mondja Yeon és Jiminről már át is vonult Shin irányába.
A hely beszélgetések morajával árasztódott el, hoztak italokat és rágcsálnivalókat. Egy óra elteltével pedig a fiúk beindultak és elkezdtek karaokézni, ha már itt vagyunk.

A fülledt levegőből kimenekülök egy kicsit és leülök a folyosón lévő padra.
- Nem fogom tudni odaadni neki – sóhajtom fejem mélyen lehajtva. Ajtónyitódást hallok és ahogy felnézek Sehunt látom meg. Szemeim megforgatva nézem végig ahogy leül mellém.
- Tündérke, nem akarsz lelépni innen?
- A nevem még mindig Heejin és nem igazán érdekelsz, viszont bent van olyan lány, aki érdeklődik utánad, igazán …
- Meddig beszélsz még?! –emeli meg a hangját és szúrósan néz rám. Még ő van felháborodva… - Tudod nem érdekelt ez az egész addig míg meg nem láttalak.
- Ha te sem hallgatsz meg, én sem foglak – szavába vágok felkelve a padról, hogy elmenjek a társaságából. Megragadja a karom és visszaránt. Igen magas, így felnézek dacos arcára.
- Heejin, eljössz velem még üdítőért? – Hwan töri meg ezt a kínos beszélgetést. Bólintok ahogy Sehun hátrébb lép. A fiú megfogja a kezem én pedig készségesen megyek utána. Szabad kezemmel átfogom a karját és fejem a vállára helyezem.
- Életmentő vagy – bújok hozzá.
- Szívesen. Ismerem ezt a srácot, de nagyon bunkó és nőcsábász. Nem tetszett nekem, hogy utánad ment. – Szóval csak neked nem tetszett? Úgy látszik Wooshin megint besértődött.
A konyhába értünk, ahol senki sem bagózott ránk. Fogtunk néhány üveget és visszaindultunk. Ahogy bementünk kicsit megfogyatkozott a létszám. A három fiú elhúzta a csíkot és a három tyúk is.
- Mennyivel jobb így a légkör – jegyzi meg Viki. Látom, hogy Hime eléggé el van szontyolodva, ezért beugrik valami. Hwan mellé ülök és fülébe suttogok. Telefonjával együtt kimegy és remélem sikerül neki, amire megkértem.
Olyan jó látni, hogy Viki meg Sunyoul ennyire összemelegedtek. Folyamatosan nevetgélnek, és el se mozdulnak egymás mellől. Remélem a végén jó fog kisülni belőle. Szorosan Wooseok mellé passzírozom magam és mosolyogva nézek rá.
- Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz eljönni – kezdek beszélgetésbe.
- Hát én se pont rád gondoltam.
- Csalódott vagy?
- Nem tudom.  – Ledöbbenek ettől a választól. – Nem tudom, hogy örüljek neki, vagy sem – pontosít. Elszégyellem magam.
- Kijössz velem egy kicsit? – ujjaimmal játszadozva az ölemben kérdezem. Nem mond semmit csak az ajtó felé indul, pont ekkor lép be Hwan. Magamhoz ölelem a táskámat, de előtte Viki mellé csúsztatom az ő dobozát.
A szívem a torkomban dobog, nagyon félek, hogy mit fog szólni Shin. Az épület tetejére megyünk fel, ahol egy kisebb kert található. Adjam oda egyből neki, vagy még beszéljek vele? Arca komor és ez zavar. Mi baja lehet?
- Történt valami? – nyúlok felé, de kezem visszafogom és aggodalmasan figyelem.
- Mi van közted meg Hwanhee között? – tekintete szürke. Összevissza pislogok zavartságomban. Most féltékeny lenne?
- Hm, hogy is mondjam? – felengedek, és előrébb sétálok. – Talán úgy tudnám leírni, mintha a kisöcsikém lenne. Nagyon bírom a fejét, de ennyi. – színtiszta mosollyal nézek vissza rá. – És hogy ezt még jobban tudassam veled – elkezdek táskámban matatni és kiszedem a sütit. – Tudom, hogy ezen a napon csokit szoktak adni, de remélem a csokis muffin is megteszi – nyújtom át neki.
Látom szemében, hogy kérdések lepik el. Lassan elkezd felnevetni és ezt most nem értem.
- Jajj, kicsit hülyén viselkedtem, ne haragudj – elfogadja a sütimet. – Gyere ide! – ezzel magához húz, hogy szorosan átölelhessen. – Köszönöm szépen!

*Hwanhee szemszög*

Kimegyek, hogy Heejin kérését teljesítsem, hogy idehívjam Kuhnt, mikor sikerrel járok, boldogan megyek vissza, de arcomra fagy a mosoly, mikor együtt távoznak Shinnel. Nem sokáig tudok nyugton maradni, így kirontok, de nem látom őket. Rohanva keresem őket és az utolsó helyen találok rájuk. A tetőn, ölelkezve. Egy furcsa érzés kerít hatalmába, amit nem tudok hova tenni. Mellkasom összeszorul, kezeim remegni kezdenek. Nem tudom levenni a szemem róluk, ekkor pedig kigördül egy könnycsepp. Fejem elfordítom és arcom megtörölve hagyom el a helyszínt, majd az egész épületet.